2017. július 22., szombat

✧2. fejezet✧

Szia!

Itt is van a második fejezet!!
Na~ Hogy tetszett az első fejezet? Hosszú volt? Nem volt érdekes? Elsiettem? Hm? Milyen volt? Ha még esetleg nem jelölted be a Vélemények közül legalább az egyik rubrikát, akkor lépj vissza, és tedd meg! Az nekem nagyon sokat segítene! Köszönöm szépen!
Az első fejezetben ugye az történt meg, hogy Jae találkozott Tae-val, az istenverte fiúval. Jae ezek után találkozott a legjobb barátnőjével, Hacchan-nal. Kiderült, hogy egy gyereket hordoz a hasában, de a férje erről még nem tud, mert meglepetésnek szánja, mikor a férje 28 éves lesz. 
Ebben a fejezetben ezeket olvashatod: Jae azt hiszi, hogy nem fog soha többet beszélni Tae-vel vagy akár találkozni, de elég rosszul hitte. Tae ráír Jae-re Messengeren, mert Tae-nek még meg volt Jae száma, szóval egyszerű dolga volt. Jae először nem akar neki visszaírni, de végül visszaír. Tae rögtön azzal kezdi, hogy ő szeretne Jae-vel találkozni, meg egy kicsit beszélgetni. Jae a kíváncsisága miatt rögtön beleegyezik. De vajon a találkozásuk alatt mi fog történni? Kiderül, ha elolvasod! További jó olvasást kívánok a 2. fejezethez!
Kim Lee

2017. július 21., péntek

✧1. fejezet✧

Szia!

Meg is hoztam a prológus utáni 1. fejezetet! Tudom, későn hoztam ki, mert most év végén kellett nekem a javítás vagy jobb jegyet akartam (pl. 4-ről ötösre sikerült). De azért remélem tetszett a prológus, megpróbáltam a legjobbat kihozni!
Ebben a részben az tudjátok majd elolvasni, ahogy a mi kis főhősnőnk találkozik újra Tae-val, aki kicsit más milyen, ami régen volt. Kicsit megrázza Jae-t a helyzet, de igyekszik nem tartani a kapcsolatot Tae-val. Jae nem tudja, hogy mitévő legyen. Utálja a fiút, de még mindig van hozzá valamilyen köteléke. Vajon Jae rá fog jönni?
A rész szerintem izgalmas, meg egy kicsit humoros (jó, talán meg szívzaklató) lesz. Tudjátok milyen érzés 8 év elmúltával újratalálkozni? Szörnyű. Lehet, hogy nem is ismernéd meg az illetőt, csak hülyén bámulnád, miután rád köszönt. Régi barát, új élet. Kicsit furi, nemde? De Jae minden tőle telhetőt megcsinálja! Hiszen ő a mi nőnk!
Ennyit fűznék ehhez a részhez. Ha tetszett a prológus, remélem ez is fog tetszeni! További jó olvasást kívánok az 1. fejezethez!
Kim Lee

2017. július 20., csütörtök

✧Prológus✧

Sziasztok!

Meghoztam a prológust, amiben majd ezt tudod elolvasni, hogy milyen volt a gimnáziumban Jae és Tae kapcsolata, és mi történt pontosabban a szakításnál. Nem olyan síros rész ez, de azért mégis fájhat egy szakítás, aki olvassa és jól tudja, hogy milyen rossz érzés ez az egész. Amúgy... kicsi huncutság is lesz benne, szóval, aki kiskorú, az ne olvassa tovább! Remélem tetszeni fog a prológus, és majd ezután kezdődik az 1. fejezet, vagyis az újrakezdés! További jó olvasást kívánok!
Kim Lee

Prológus
↑Anya csinálta kép↑


- Kész is van! - anyukám büszkén lefotózott minket, majd boldogan nevetett. - Remélem jó képet csináltam. - nevetett.
Tae és az én ajkaim elengedték egymást. Boldogan, és mind a ketten mosolyogva megnéztük egymást.
- Ez a csók most jó volt. - mosolygott Tae, és a szemeit jobban összehúzta. - Mondjuk a többi is csodálatos volt, Jae. 
- Tudod, anyám is itt van. - a kezeimet a vállára raktam, és megpusziltam a homlokát. - Sőt, le is fotózott minket.
- Nem baj, mert én kértem. - megpuszilta Tae a nyakamat. Kicsit kirázott a hideg, de majd utána jól esett a csók a nyakamnál. - Megnézhetjük a képet? - nyújtotta az egyik kezét anyukám felé, aki a földön ült, és vigyorogva nézett minket.
- Tessék csak. - odaadta Tae kezébe a kamerát. - Áh. - megtámaszkodott a lábán, majd sikeresen felállt. Megporolta a fenekét, majd mondta tovább - Csinálok egy kis rizst meg sült kacsát, rendben srácok?
- Tökéletes. - bólogattam.
Anya kiment a szobámból, majd becsukta az ajtót maga mögött. 
- Hadd nézzem meg a képet! - leszálltam Tae-ról, majd mellé huppantam és a fejemet a vállára hajtottam. 
- Tessék. - a kamerában a képhez lapozott, és ő is jobban megfigyelte a képet. - Azta, anyukád ezt jól lefotózta. 
- Anya nagyon szeret fotózni, mióta megszülettem. - mosolyogtam, majd éreztem, hogy Tae feje az én fejemre esik. - Tae.
- Igen?
- Vajon, ha nem egy suliba járnánk, akkor nem ismernénk meg egymást? Nem is tudnánk, hogy kik vagyunk? - lecsuktam a szemeimet, és eszembe jutott, hogy igazából elég furcsán jöttük össze. - De ahogy összejöttük, az egy kicsit furi. - idegesen nevettem, majd elpirultam.
- Az is szerintem csak dzsíszusz kívánsága, hogy megtörténjen. - mögém pattan, majd a derekamnál foga átölelt, viszont a kamerát óvatosan letette, mielőtt az ölelése következett volna. Most a tarkómat puszilta meg, amitől szó szerint kirázott a hideg.
- Tae! - halkan felordítottam, mert aztán a hátamat puszilta, és közben a kezei egészen a combomig csúsztak. - Tae, ez már...!
- Hiszen élvezed nem? - lehúzta a vállamnál egy kicsit a pulcsimat, majd megharapott.
- T-tae, anya is itt van a házban, ezt nem szaba- kya! - Tae kezei a combomat simogatták, s a leheletét éreztem a fülem mellett.
- Hadd adjak egy csókot, Jae.
Lehajtottam a fejemet, de nem bírtam ki, hogy ne adjak neki egy csókot. Felé fordítottam a fejemet, majd az ajkaink egymáshoz értek, és elkezdtünk csókolózni. Hevesen csókolóztunk, nehezen választottuk el egymástól az ajkainkat. Néha még szünetet se hagytunk. Egyszer csak Tae elengedte a számat, majd felállt, s az ajtóhoz ment. Bezárta az ajtót. 
- Tae, nem lehet! - elpirultam, és már előre járt a gondolatom, hogy mi lesz itt. - Hiszen anya is itt van, és lehet hallani-
Megfogta a karomat, felhúzott, majd csak pár lépést tettünk az ágyunkhoz, és az ágyra dobott. Pontosan fölöttem volt Tae.
- Tae, félek, hogy mi lesz... - Tae megint elkezdte a nyakamat puszilni, én meg annyira féltem, hogy csak remegni tudtam, és vicsorítani. Nem akartam, hogy egy darab perverz hang se jöjjön ki belőlem.
- Nem kell félni, mert én vagyok az. - mosolygott, majd felültetett, és levette rólam a pulcsimat, és alattam nem volt semmi más csak egy melltartó. - Váó.
- Ne legyél ilyen perverz! - megcsaptam a fejét, de őt nem zavarta. Máris egy csókot nyomott pontosan a melltartó fölött, és lenyomott az ágyra.
Elkezdte simogatni a csípőmet, én meg kipirulva, és remegve figyeltem, ahogy Tae a melltartóm fölött puszil össze-vissza. Mindkét kezemmel be volt fogva a szám, mert tényleg nem akartam, hogy hallatszódjon.
Az egyik keze már a combomat kezdte el simogatni, de hamar megállt. Felült, majd levette magáról a pólóját, és látszódott a kockahasa. Újra rám mászott, de most a számnál csókolt meg először. A kezei megfogták az én kezeimet, majd összekulcsoltunk. A csók után rám nézett, és ő is elpirult.
- Remélem későn lesz majd kész az étel.
- Azért annyira ne reméld. - halkan nevettem. - Tae, szeretlek. Nem hagynálak el soha.
- Én se téged. - kicsit perverzen mosolygott. Megakart csókolni, de hirtelen a kilincs hangosan, elkezdett rázkódni.
Jesszus, anya!
- Bezártátok magatokat?! - anya hangja nem ideges volt, hanem inkább boldog. - Ujujjujj, vajon mi történik ott?
- Anya! - felordítottam, majd lelöktem magamról Tae-t, aki végül a földön hevert. - Ú, bocsi! - gyorsan lepattantam, és Tae-hoz leguggoltam. - Jól vagy?
- Igen, nincs baj. - megrázta a fejét, és boldogan rám mosolygott.
- Öm, Bocchan? - anya kopogott, és híva Tae-t. - Tudnál segíteni egy kicsit a kacsánál? Kb. negyed óra, nem kell több.
- Igenis. - Tae felállt, majd az ágyamhoz hajolt, és levette az ágyamról a pulcsimat, majd nekem adta, és ezek után felvette a pólóját. - Megyek!
Az ajtóhoz ment, majd a kulccsal kinyitotta az ajtót. Én gyorsan felvettem a pulcsimat, és törökülésbe ültem a földön. Idegesen mosolyogtam, nem is tudtam még felfogni, hogy mi történt az elmúlt percekben. Tae kiment az ajtón, és becsukta maga mögött.
Hátradőltem, és a fejemet fogva, és paradicsomfejjel rázogattam magam össze-vissza. Mekkora hülye vagyok már? Még csak 17 éves vagyok! És már azt akartam csinálni, ráadásul Tae-vel! A büdös élet, hogy én milyen hülye vagyok... Mondjuk, egy kicsit tényleg örülnöm kellene, mert legalább Tae lett volna az első, és nem más.
Hallottam, hogy rezeg valami. Gyorsan felültem, és körbenézegettem a szobámban. Majd észrevettem, hogy Tae telefonja csörög, ami az asztalon van. Nyeltem egyet, és kicsit remegve felálltam. Odamentem az asztalomhoz, és megfogtam Tae telefonját, és kiguvadt szemekkel a képernyőre néztem. Láttam, hogy egy profilkép jelenet meg, ahol egy lány melltartóban volt, s egy rövidnadrágban ragyogott. Szőke, rövid haja volt. Egy macskafül volt rajta. A nevét nem tudtam meg, mert csak az volt odaírva a kép alá, hogy: ♥ 
Megijedtem, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Többféle gondolat is furcsálkodott bennem. Mi van, ha Tae átvert-
Nem, nem. Az nem lehet. Ő nem olyan fiú.
Mégis kíváncsi voltam, hogy ki lehet ez a lány, meg, hogy Tae milyen kapcsolatban van vele. Most hangosan nyeltem egyet, végül rányomtam a telefonképernyőn lévő zöld gombra, és a fülemhez raktam a telefont:
- Hello?
- Ó, sziamia! Miaú~ - megszólalt egy nálam mélyebb hang, és boldogan nevetett. - Áhh, TaeTae. Folyton rólad álmodok meg az érintésedről... Mikor jössz? Már egy órája várok rád, hol vagy cica? Megígérted, hogy ma már nem leszünk szüzek, és én úgy felkészültem. Gyere hamar, várok rád! Pussz, pussz!
- Szóval Tae ilyen kapcsolatban van. - mérgesen, és elkeseredetten a telefonba szóltam.
A szemeim már könnyben voltak. Nem tudtam visszatartani a sírást, ezért dühösen a telefonba szóltam:
- Te is halj meg, ringyó! - kinyomtam a telefont, nem is akartam már hallani, amit a lány mond.
Sírva, már talán bőgve leguggoltam, és a telefon kiesett a kezemből. A kezemet a szám elé raktam, és bőgve a földet bámultam. Felálltam, a telefont a kezembe vettem, és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam, amilyen erősen tudtam, hogy anya felfigyeljen azzal a paraszttal együtt. A konyhába mentem, majd látom, hogy Tae felfigyelt, és ijedve rám nézett.
- Jae! Mi történt-
És egy csattanás volt. Felpofoztam Tae-t.
- Azonnal takarodj a házunkból, Tae! - bőgve elkezdtem rángatni kifelé Tae-t, aki elég nehezen tudott ellenállni.
- M-mi történt?! - anya közénk akart állni, de nem hagytam egykönnyen. - Drágám, nyugodj le!
- Nem akarlak többet látni, soha! - Tae-ra ordítottam, és már az ajtónál voltunk, így egyből kitudtam őt lökni. - Menj innen, és élvezd az életed azzal a szőke ribivel! - a kezébe nyomtam a telefonját.
- Jae, megmagyarázom! - Tae kérlelve visszaakart jönni, de nem engedtem. - Kérlek!
- Nem! - és egy ajtócsattanás.
Kizártam a házból Tae-t. Egyszerűen, megszakadt.
Bőgve, az ajtón lekúszva leguggoltam, majd éreztem, hogy az anyukám átölel engem, és talán ő is sírt egy kicsit.
Cho Jae Hwa. Ez vagyok én. Ennél a történetnél 17 éves voltam. Mára már egy érett lány lettem, aki 25 éves. 8 éve eltelt. És azóta nem láttam soha Tae-t.

2017. július 19., szerda

✧Annyeonghaseyo!!✧

Szia!
Song: GOT7 - Never Ever

Sok szeretettel üdvözöllek e blogon, amit a saját kezeimmel (sőt, ujjaimmal) csináltam! 
A nevem Kim Lee, és pontosabban blogírással foglalkozok. Szabadidőmben rajzolok, olvasok, szerkesztek, Instagram-ozok, énekelek, és természetesen a barátaimmal szoktam eltölteni ezeket az időket. Igen, még suliba járok. De kitudja, hogy hány éves vagyok? Sokan néha idősebbnek néznek, ha látnak rólam egy fotót, vagy ahogy írok. De, aki ügyes meg nem olyan hülye, az szerintem könnyen kitalálhatja, hogy hány éves is vagyok pontosan. 
Ha kíváncsi vagy rám, akkor a többit elolvashatod az "Íróleány" oldalmodulban! 

Akkor hát. Ez a blog azért jött létre, hogy megosszam veletek a történetemet, amit majd lehetőleg itt olvashatsz el. Még nem tudom, hogy a fejezetek mikor érkeznek meg, de igyekszem a lehetőleg leggyorsabban meghozni. Viszont, egy baj van velem és az írásommal. Néha elsietem, vagy rohadt sokat írok. Viszont, az az egy jó, hogy értelmesen írok, lehet érteni. Igen, nem viszem rövidre a fejezetet. Sőt, olyan hosszúra, hogy még talán két napot is rá kell szánnod az elolvasására. Nem szeretek két részre bontani a fejezeteket, nekem az nem megszokás. Inkább egybe írom. Számomra az a jó. De esetleg, ha nektek majd sok lesz, akkor szóljatok, és megoldom a problémát.


A blognak nem szántam fülszöveget írni, hanem egy kis rövid üzenetféleséget írtam le, amit el is tudsz olvasni a blog első moduljában, aminek a neve "About". Azt az egyet nem szeretném hosszúra vinni (lol). Érthetően írtam le, szerintem. 


A blog kinézete talán egy nagyon kicsit jó a történethez, de nem annyira. Nem találtam más milyet. remélem azért ez megfelelő nektek :)

Na, drágáim. (Lol máris így hívlak titeket.) Az üdvözletem ennyi lenne, szerintem. Tudom, kicsit tovább vittem, mint ahogy gondoltam, de ezeket mindenképp leakartam írni, mielőtt félreértenél valamit.
További jó nézelődést kívánok a blogomon! Hamarosan fog érkezni a prológus!


Kim Lee